Karácsony. Egy tanárnő – az Emmánuel Közösség tagja – elgondolkodott, mit tehetne a tanítványaival, hogy a szolidaritás jegyében ünnepeljék a Karácsonyt. A “cipősdoboz-akciót” választotta, melynek lényege, hogy üres cipősdobozokat ajándékkal töltenek meg azok számára, akik különben semmit sem kapnának.

Néhány kollégája a Fokoláre Mozgalom tagjai, amint megtudták az ötletet, felajánlották együttműködésüket.

A tény, hogy különböző mozgalmakhoz tartoznak, még nagyobb lendületet adott: nyílt, testvéri kapcsolat és kölcsönös megbecsülés jellemezte a közös munkát. “Félszavakból megértettük egymást, elég volt hogy összenézzünk, és máris újult erővel láttunk hozzá” – meséli az egyik résztvevő.

Ahogy teltek a cipősdobozok ott volt a kérdés a gyerekekben: no de kinek juttassák el?

A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái által segített gyerekekre esett a választásuk. Peruban Giovanni Salerno atya alapította ezt a művet, más országokban is jelen van. Magyarországon a mozgalmak közös tevékenységei során kerültek velük kapcsolatba.

És íme, a “véletlen” egybeesés: a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái a világ több országában is úgy tervezték, hogy megajándékozzák azokat, akik senkitől se kapnának ajándékot. Magyarországon néhány cigány gyerekre gondoltak. Már volt is valaki, aki ajándékokat szállított volna, de az utolsó pillanatban visszamondta, és nem tudták, mitévők legyenek.

Nagyon meglepődtek, amikor megkapták a játékokkal teli dobozokat. Aki átvette, meghatva mondta, hogy számukra ez “a Mennyei Atya szeretetének válasza”. Egy váratlan esemény, melynek köszönhetően az öröm megsokszorozódott.